Lelkifröccs

A háláról

hála

Az elmúlt pár napban egészen sokat gondolkoztam azon, amit az anti-határidőben olvastam és amiről a szerdai poszt is született:

„A hálához vezető legjobb út az, ha megtanuljuk értékelni újra mindazt, ami körülvesz. Keress tárgyakat körülötted, idézz fel emlékeket számodra fontos emberekről és gondold végig, mit köszönhetsz nekik!”

Rájöttem, hogy a hála nem csak addig terjed, hogy valamit megköszönünk, hanem sokkal inkább a minket körülvevő dolgokról, legyen az tárgy vagy épp életesemény. Igazából sokan észre se vesszük, mennyi dologért lehetünk hálásak, eddig én is csak nagyon felületesen gondoltam ebbe bele. Aztán fogtam magam és körülnéztem, elindítottam magamban a gondolatmenetet, hogy miért vagyok épp hálás. Kezdtem egy szőlővel, amit Zalából hoztam, mindenféle vegyszer nélkül, tiszta ízűen, jött aztán a lándzsás útifű, ami visszahozta a hangomat. Megláttam egy virágot az ablakban, amiről leszáradtak a levelek, viszont a szárából kinőtt két apró hajtás. Majd jött a laptop, örültem, hogy nem írógépen kell ütnöm a klaviatúrát. Figyeltem tovább a gondolataimat, ami hirtelen a blogért lett hálás, utána azért az estéért, amin megismertem a szerkesztőtársamat, amit lényegében a zenének köszönhetek. Utólag visszagondolva mosolyt csal az arcomra, hogyan illeszkednek össze életem puzzle darabkái. Például, hogy olyan helyen ismerek meg számomra fontos embereket, ahol akkor épp őszintén gyűlöltem lenni. Vagyis, hogy mindennek megvan a miértje. De erre csak akkor döbbensz rá, hogyha időt szánsz erre és átpörgeted azokat a történteket, amikért hálás lehetsz. Kiemelkednek bennük a pozitív csattanók. Szóval a végére sikerült belebonyolódnom egy gondolatmenetbe, hogy mennyi mindent köszönhetek: magamnak, a családomnak, a barátaimnak és minden fontos személynek, aki eddig és még mindig körülvesz.

Aztán persze elkezdtem online is utána olvasni, hogy valós-e ez az érzés, ami bennem van, vagy csak manipulálom magam. De szerencsére rengeteg tudományos írást találtam, hogy a hála tényleg jótékony hatással van a lélekre!
Többek között csillapít olyan tüneteket, mint a szorongás, irigység, kapzsiság, önzőség, rosszkedv és a depresszió.
Ha a hálára összpontosítasz, téged is elönthet a melegség, ami igazából annyit tesz, hogy átalakulnak a negatív gondolataid és helyette pozitívokat ébresztesz magadban. Ez pedig jó testi közérzetet ad és nagyban segít megélni életed pozitív élményeit! Ezen kívül hosszútávon a hála megerősíti önbecsülésedet és az önértékelésedet, sőt segíthet feloldani feszültségeket és megrázkódtatásokat benned! Ennek az egyszerű magyarázata, hogy egy idő után berögzül, hogy a dolgok pozitív oldalára koncentrálj. Ha a múltadra nézve átéltél olyat, amit nem értesz, miért történt meg veled, tedd fel magadnak a kérdést: Mi az, amit ennek a helyzetnek köszönhetek? Ha nem is egyből, idővel kirajzolódik majd az oka.

Jó gyakorlat lehet egyébként, ha esténként felsorolsz magadnak öt dolgot, amiért aznap hálás voltál. Ha sokszor megismétled, te is észre fogod venni, hogy sokkal könnyebben értekeled a kis dolgokat és sokkal többször leszel jókedélyű!

(Visited 22 times, 1 visits today)

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram