Kulturmoraj

A képzelet határán

A Deák 17 Galériában rendezett kiállításnak már a neve hallatán azt éreztem, hogy ezt muszáj lesz megnéznem. Én könnyen el tudok kalandozni a fikciók világában, szeretek szürreális gondolatok között elmélkedni, és amióta minden sarkon a „lépj ki a komfortzónádból” üzenet ijesztget, többször lépem át a saját határaimat.

A képzelet határán című kiállítás 3 fotográfusnő alkotásait foglalja magába, kiknek közös célja, hogy megmozgassák a fantáziánkat, és elkalauzoljanak minket egy olyan világba,amik pontosan ugyanannyira lehetnek kitalációk, mint amennyire reálisak. Egy kép mosolyt csal az arcodra, míg a következő már-már zavarba ejtően mutathat görbe tükröt neked. Szomorú, fanyar valóság és boldog, tudatlan szürrealizmus ülnek a libikóka két oldalán, te pedig távolról figyeled, mikor melyik dominál.

A galériában a képeket három részre osztották. Én személyes kedvencemmel, a terem hátsó részén található Maria Svarbova szlovák művésznő képeinek átfogó bemutatásával kezdeném. Ha neked is vannak régi, szocialista uszodákról, fürdődresszekről, víz-szívott ujjvégekről emlékeid, akkor hamar tudsz majd a képekkel azonosulni. 13 szlovák uszodát láthatunk, geometriáiban majdhogynem elveszni tűnő steril és nedves helységeket, ahol az emberek szintén mértani pózokban és rikító fürdőruhákban jelennek meg. De éppen ezért teljes minden kép: így lesz tér az embertől, és ember a tértől.

Maria Svarbova – Úszómedence

Bara Prasilova képeinek szürrealitásalső ránézésre kellemetlenül érintett. A cseh művész egyenesen a látogató orra elé tesz olyan témákat, amiket az ember gyakran nem szívesen, vagy inkább felszínesen képes befogadni. Talán az ő műveinél álltam a legtovább és küzdöttem az üzenetek befogadásával, végül mégis tőle kaptam a legtöbb útravalót. A képeken megjelent hajfonatok, mint kötelék vagy emberi meghosszabbításokként vannak jelen, de felfedezhetünk párhuzamokat emberek-állatok-tárgyak között. Utólag Prasilova portfóliójában olvastam, hogy valódi tárgyakkal és kellékekkel dolgozik, így nem az utómunkán, hanem a fotózáson van a hangsúly, ami ebben a digitalizált világban már igazán ritka.

képzelet határán
Bara Prasilova – Ahogy a halak alszanak

Weronika Gesicka, a lengyel származású fotográfus fényképeinek alapanyaga 50-60-as évek amerikai fotók. Társadalmi szerepeket felülíró és kiforgató képek előtt találhatjuk magunkat, amik a családon belüli kötelezettségekre, az emberiség által szigorúan kialakított etikettre és a sztereotípiákra hívja fel a figyelmet. Nehéz eldönteni, hogy a képek tényleg csak fikciót ábrázolnak vagy inkább az elme szőnyege alá söpört elfojtásoknak kivetüléseit.

a képzelet határán
Weronika Gesicka – Cím nélkül

A kiállítás 2020. március 3. és április 4. között megtekinthető!

Kövessétek a Deák 17 Galériát a további kiállításaikért, programjaikért is. A galéria több mint egy kiállítótér: közösségi térként és művészetpedagógiai centrumként is funkcionál, 3 és 23 év közötti fiatalok művészi nevelésére fókuszálva.

Továbbá arra is bátorítunk titeket, hogy látogassatok el minél több, a Budapest Photo Fesztivál által befogadott kiállításra! 

A képekért külön köszönet a Deák 17 Galériának!


(Visited 13 times, 1 visits today)

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram