Lelkifröccs

Abortuszról: igen vagy nem?

abortusz

Nemrégiben igencsak fellángoltak az indulatok Lengyelországban az abortusztörvény szigorítása miatt. Az országban amúgy is eddig csak olyan esetekben engedélyezték a terhesség megszakítását, ha nemi erőszak, beteg magzat vagy az anya életét kockáztató körülmény állt fent.

Most viszont már csak azokban az esetekben lenne engedélyezett, ha nemi erőszak áldozata valaki, vagy az anya életét kockáztatja a terhesség: tehát egy minden bizonnyal beteg magzatot mindenképpen ki kell hordani. Egy örök vita az abortusz hazánkban is: vajon a magzatot mikortól illeti meg az élethez való jog, vagy ez teljes egészében a nő döntése kell, hogy legyen?

Abortusztilalom helyett edukáció

Azt senki se gondolja, hogy meghozni azt a döntést, hogy elveteted a magzatot, nem egy életre szóló seb és olyan könnyű lenne megtenni ezt.

A terhességmegszakítás jogi szabályozásának meg kell felelnie a méltányosság, az emberi jogok és a világnézeti semlegesség követelményének. Önkényesen tehát nem lehet különbséget tenni magzat és magzat között, illetve a terhes nők között sem. Figyelembe kell venni a világnézetet és hitbeli eltéréseket, ezért a szabályozás nem alapulhat olyan elveken, amelyeket csak néhány polgár vall magáénak.

Az alkotmány ugye biztosítja a magánélethez és az önrendelkezéshez való jogot: tehát, hogy te rendelkezel a saját tested felett. Ez következik az emberi méltóság tiszteletéből.  A nők önrendelkezésről szóló joga az is, hogy dönthetnek a terhességükről, hiszen az az ő testükben végbe menő folyamat. És bár jogilag ez egy teljesen tiszta ügy kéne, hogy legyen, ám azért a gyakorlatban szerintem ez nem ilyen egyszerű. Ha én ilyen helyzetbe kerülnék, mindenképp beavatnám az apát is a döntésbe. Ugyan nem az ő teste, de az ő gyereke is: és hogy megszülessen-e vagy sem, az nagyban befolyásolhatja az apa életét is. Bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb mértékben az anya testét és identitását érinti a változás. Így ezt a jogot megvonni tőle, az egyik legsúlyosabb törvénytelenség.

Sokan viszont az abortuszt az élet elleni bűncselekménynek tartják, és úgy gondolják egy még meg nem született magzatnak is joga van az élethez.

De valóban az lenne a megoldás, ha betiltjuk azt? Láttunk már a múltban is rengeteg példát arra, hogy ha valamit megtiltanak, akkor az attól még nem szűnik meg. Számtalan tragikus kimenetelű illegális terhességmegszakításról hallhattunk, amikor a nők akár saját maguknak próbálták megoldani, mondjuk vállfával vagy egyéb eszközökkel. Valószínűleg senki se szeretne visszatérni ezekhez az időkhöz.

Azonban arról a tendenciáról is muszáj beszélni, hogy sokan egy fogamzásgátlási módszerként tekintenek az abortuszra: mondván maximum majd elvetetem. Azonban ez semmiképpen sem ilyen egyszerű, hiszen nem számolnak annak testi és lelki következményeivel.

Magyarországon egyébként folyamatosan csökken az abortuszok száma: 2018-ban 26 900 gyermeket vetettek el, ami 1600-al kevesebb, mint az előző évben.  Ami pedig ebben igazán meglepő, hogy az elmúlt évtizedek során nem volt még ez ilyen alacsony, beleértve azt is, amikor tilos volt.

Tehát a változást nem a tiltás hozza el, hanem a szemléletváltás és a fogamzásgátlás edukációja.

Fontos lenne, hogy már kiskamaszkorban elkezdjük felvilágosítania a gyerekeket a szexről, a fogamzásgátlási módszerekről és, hogy hogyan tudják azokat helyesen alkalmazni. Mert nem kell magunkat azzal áltatni, hogy a kamaszok még nem szexelnek, ugyanis egyre korábban kezdenek el nemi életet élni. Nézzük csak meg, Amerikában például elképesztő méretet ölt a terhes tinik száma.

Azzal aligha lehet elvenni a kedvüket a szextől, és főleg a felelőtlen szextől, ha azt mondjuk az milyen borzalmas. Vagy halott magzatokat mutatunk nekik. Talán a személyes történetek jobban megértetik velük, mekkora felelősség meghozni azt a döntést, hogy nem szülünk meg egy magzatot. Vagy idő előtt válunk szülővé, még bőven gyerekként.

Az én testem, az én döntésem

A lengyel példa is bemutatja, hogy mekkora probléma az, amikor olyan emberek próbálnak elítélni nőket és szabályokat hozni a fejük felett, akiknek ehhez semmi közük. Többek között idős férfiak, akik sosem szültek, nyilvánvaló okokból kifolyólag és papok, akiknek még csak családjuk sem lehet. És most semmiképp sem akarok olyan általánosításokba bele menni, hogy akkor kerülnek a legközelebb egy gyerekhez, amikor ministráns fiúkat zaklatnak (hupsz, most mégis megtettem).

Úgy gondolom, hogy az abortuszhoz való jogot elvenni a legnagyobb butaság. Elég nagy teher ezt a döntést meghozni bárkinek és jó lenne, ha ezt minden esetben a párra hagynák, vagy a terhes nőre, aki élete végéig hordozni fogja ennek a súlyát.

(Visited 29 times, 1 visits today)

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram