Megnyitott Frida Kahlo remekműveiből álló kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, a Hangszedő pedig kapva az alkalmon leírja nektek, miért érdemes a művésznő alkotásait megnézni!
Évek óta egyre többször találkozom Frida Kahlo műveivel. Legelőször akkor láttam egyik önarcképét, mikor egyik barátnőmnek, Esztinek iskolai feladataként egy már meglévő művészeti alkotást kellett újragondolnia. Így lett közös barátnőnkből, Dorkából Frida Kahlo pár óráig:
Akkor Frida Kahlo alkotásán megfogott, amit láttam. Egy olyan nőt, aki felvállalja valódi arcát, aki magáról fest, mégpedig úgy hogy egy vonását, tulajdonságát sem titkolja el vagy festi át.
„Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem legjobban.”
Szokták mondani, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Frida Kahlo életének 47 éve során azt hiszem, nem csak egy keresztet cipelt:
A 7 éves Frida Kahlo jobb lába elvékonyodott és lábfeje visszamaradt a növésben egy vírusos betegség miatt, és hiába a hónapokon át tartó fizikoterápia, nem tudtak rajta segíteni. Emiatt az akkori etikettel szembe szállva nadrágot viselt, majd pedig hosszú, lábát eltakaró szoknyát.
A 15 éves Frida Kahlo megismerte későbbi férjét, az akkor 35 éves Diegot, aki A teremtés című freskót festette abban az iskolában, ahova Frida járt. Frida egyik nap leült a festmény és Diego elé és megkérdezte tőle, hogy nézheti-e, amíg alkot? Akkor még egyikük se sejtette, hogy 20 év korkülönbséggel is, de egymásba szeretnek.
A 18 éves Frida akkori szerelmével, Alejandro Gómez Ariasszal egy ott felejtett esernyő miatt visszaszállt arra a buszra, ami egy villamossal ütközött össze. A balesetben több ember életét vesztette. Ekkor Frida kapott egy esélyt a haláltól a kórházi ágyon, az életben maradás esélyét. Frida Kahlo naplójában úgy írja le a baleset utáni eseményt, hogy a túlvilágon „Keresztanyja” csak azzal a feltétellel engedte vissza az élők közé, ha szövetséget kötnek. A szövetség pedig arról szólt, hogy a művésznőnek áldozatokat kell hoznia az életben maradásért cserében.
Az első ilyen áldozat, hogy a 19 éves Frida Kahlo a baleset okozta nem szűnő fájdalmak miatt újra kórházba kerül. Akkor derült ki, hogy a balesetben több csigolyája is elmozdult a helyéről és az ezt követő 9 hónap során többször is gipszfűzőben rögzítették a hátát, emiatt ágyba kényszerült. Édesanyja festőállványt és egy tükröt szereltett az ágyához. Így Frida Kahlo többé már nem akart orvos lenni. Frida Kahlo magyar-német származású édesapja régi olajfestékeivel és ecsetjeivel elkezdett festeni.
„Ettől kezdve megszállottan kívántam újrakezdeni, semmi mást nem akartam, mint hogy olyanoknak fessem meg a dolgokat, amilyennek a két szememmel látom.”
A Művésznő érzéseit egy általa elképzelt világba ültetve festette meg, olyannak, ahogyan ő látta, érezte őket valójában. Magányát olykor hideg szoba vagy üres táj tükrözte háttérként. Nem titkolta biszexualitását sem, ami néhány festményének jellegzetes motívuma. Politikához való vonzódását rejtett szimbólumok, mint például zászló, saját maga teremtett szavakból összeállított gondolatok vagy épp békegalamb szimbolizálta, ezen csendéleteken általában gyümölcskosarak is megtalálhatóak. A származásához hűen jelennek meg festményein a Mexikói hagyománytisztelő állatok. De vászonra festette fájdalmát is, amit a három vetélés, a balesetet, és Diego szerelme is okozott azzal, hogy több nő mellett legkedvesebb húgával is megcsalta.
Frida Kahlo – Henry Ford kórház, 1932
Frida Kahlo – Diego és én, 1944
Frida Kahlo – Reményt vesztve, 1945
Frida Kahlo élete jól követhető alkotásain keresztül, amiket végre Mi is megtekinthetünk a Magyar Nemzeti Galériában! A kiállítás 35 műtárggyal vár Titeket is.
Útravalóként a kiállításhoz: A sok csalódottság, magány, szörnyű és fájdalmat okozó történés ellenére is megtalálta Frida Kahlo, aminek szentelhette életét – a szerelemnek, az ízeknek, a természetnek és a hazájának. „Merj élni, meghalni bárki tud!” Kiegészítésképp pedig olvassátok el Frida füveskönyve c. könyvét, lapozzátok fel képeskönyveit vagy nézzétek meg Salma Hayek szereplésében az életéről szóló filmdrámát.
A képekért külön köszönet a Magyar Nemzeti Galériának!
