Ambíció

Merni kell és csinálni! – Interjú Paris Noble-lel

2018 nyarán ismertem meg Parist a győri Rómer házban, a Szerdák nevű eseménysorozaton.
Akkor megtudtam, hogy amellett, hogy az említett szórakozóhely programjainak egyik szervezője, társalapított egy gördeszka márkát, részt vett az Európa Kulturális Fővárosa pályázatban és elkezdték előkészíteni a győri Közösségi Kertek projektet.  Paris egy igazán leleményes, ötletekkel teli srác, aki szerencsémre örömmel fogadta, hogy következő interjúalanyunk ő lett a rovatunkban!

A bevezetésben felsorolt projektekben a mai napig részt veszel? Van még ezeken kívül más, amin nyár óta dolgozol? Mivel töltöd még a mindennapjaidat?

Az ott felsoroltak teljesen helytállóak. Annyi változott, hogy az említett pályázatnak kihirdették az eredményét, végül Veszprém nyert. Ennek ellenére Győr úgy döntött, hogy véghezviszi a pályázat keretein belül megálmodott ötleteket, amiknek a megvalósításában remélhetőleg én is részt tudok venni. Ezen kívül, ami még újdonság, hogy pár hónapja egy győri rendezvényszervező, jegyértékesítő start-up cégnél kezdtem el dolgozni, a TicketNinjánál. De szeretnénk beindítani egy grafikai vállalkozást is. Mi csináljuk az idei Brain Bar egyik kampányarculatát, ez az első ilyen nagy melónk. Mindezek mellett pedig két gyerkőc apukája vagyok, sőt úgy néz ki, lassan háromé. Ez is egy elég izgalmas dolog!

Hogy bírod ezeket mind egyszerre menedzselni?

Rájöttem, hogy az egésznek a kulcsa a fókuszálás. Mindig arra kell fókuszálnod, amiben éppen vagy. Annak nincs értelme, hogy mikor dolgozol, arra fókuszálsz, hogy mi vár otthon, vagy mikor otthon vagy, azon agyalsz, hogy mi lesz holnap a melóban. Meg azért sokat segít az is, hogy minden social media értesítést kikapcsoltam, mind a telefonomon, mind a gépemen. Így nem szörfözgetek észrevétlenül 30-60 perceket haszontalanul.

Tavaly volt egyébként egy cinkem, amikor csak fele ennyi dolgot csináltam, mégis besokalltam. Akkor, abban a helyzetben, azt is megtanultam, hogy oké, hogy sok dolgot szeretek egyszerre csinálni, de a pihenésnek is időt kell adni. Most már nyolc óra alvás alá nem igazán megyek, és igyekszem odafigyelni arra is, hogy időben feküdjek le aludni. A sportot is újra beiktattam a mindennapokba, heti három-négy alkalommal eljárok futni. Nem mondom, hogy nincs olyan érzésem néha, hogy „Ne már, még ez is?”, de abszolút bírható mindez. Tudod miért? Mert minden projekt, amiben benne vagyok, azt őszintén szeretem csinálni! Így nem olyan nehéz.

Ha visszaemlékszel, mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Rock sztár akartam lenni nagyon sokáig! Ez amúgy tök vicces, mert mára ez átformálódott úgy, hogy megelégszem azzal, hogy itthon a gyerekeimnek vagyok rock sztár. Nem sokkal ezelőtt meg igazából a szervezés kiégette belőlem ezt a vágyat. (nevet) Persze sokáig profi gördeszkás is akartam lenni, ebből megélni, de máshogy alakultak a dolgok. Egyébként a zene és a gördeszka is mind a mai napig itt van az életemben, csak más formában. Meg aztán tényleg gyerekkorom óta arra törekedtem, hogy azt csinálhassam mindig, amit szeretek. Nyilván vannak határok, amiket meg kell húzni… szörfözni is szerettem volna, de csak odáig jutottam el, hogy a Balatonon mentem egyszer. (nevet)

Honnan ez a rengeteg energia? Szerinted mi áll a nyughatatlanságod mögött?

Egyértelműen a kíváncsiság. Engem egyfolytában marhára érdekel csomó minden, fogalmazhatnék úgy is, hogy magára az életre vagyok kíváncsi. Ezt a nyughatatlanságot amúgy egyszerű fenntartani azzal, hogy az energiádat számodra produktív dolgokba fekteted. Ha erre odafigyelsz, akkor egyrészt a pozitív végeredmény miatt még több energiád lesz tovább ugyanazt vagy mást csinálni, másrészt ennek az is az eredménye, hogy elkezdenek hozzád hasonló gondolkodású emberek köréd gyűlni, akik szintén inspirálnak, hiszen kapsz egy visszacsatolást arról, hogy nem csak te vagy a krézi. (nevet) Meg persze a kitartó munkának mindig van célja, pozitív eredménye, amiből a lendület bele bír lökni egy újabb izgalmas projektbe.

Mesélj nekem a Dank Skates-ről, mit kell tudni ezekről a gördeszkákról?

A Dank Skates úgy jött, hogy egyik régi munkahelyemen egy akkor még ott új kollégával, Horváth Zoltánnal jutottunk el oda, hogy kéne egy új gördeszka márkát csinálni, ami nem az 1980-as évek óta tömegszámba gyártott kígyófejes, koponyás motívumos deszkákat gyártja, hanem egy izgalmas, iparművészeti terméket hoz létre, városi cruiserek formájában. A Dank Skates nevű márkánk koncepciója, hogy a 1990-es, 2000-es éveket szólítja meg a színekkel és szakít a tradicionális gördeszkahagyományokkal. A deszkák ma már online, illetve a Store 13 boltjában is megtalálhatóak!

És a kulturális szervezések? Hogyan kapcsolódik a neved a győri undergroundhoz?

A zene mindig is marha fontos volt számomra. A szüleimnek voltak Rock n Roll kazettái, amiket egytől-egyig kipörgettem, és utána kitaláltam, hogy én zenét fogok hallgatni. Nyolc vagy kilenc éves lehettem, mikor tudatosan kezdtem el zenét hallgatni. 13-14 éves koromban végre lett internetem, onnantól kezdve hatalmas „zenegeek” lettem.

2012-ben családi okok miatt költöztem Londonból vissza Győrbe. Nagyon furcsálltam akkor, hogy nem igazán találok olyan zenei eseményeket, amikre azt mondtam volna, hogy érdekelnek. Akkoriban nagyon rá voltam állva a footworkre, csináltam egy gördeszka promóciós estét – még egy másik gördeszka márkával, amivel akkor hobbiszinten foglalkoztam – és elhívtam ide az Uffalo Steez-t, a Headshotboyz-t, meg a helyieket: Spacemonkei, Sikztah. Az után az este után azt mondtam magamnak, hogy soha többet nem szervezek semmit, mert ez nekem túl sok stressz. Aztán két nap múlva újra azt éreztem, hogy ennyivel mégse érem be, nekem ezt folytatnom kell. Ezután egy kis kocsmában volt az első zenei szervezésem, a Galaktika nevű partisorozat legelső állomása, amikor lehívtam Galactic Jackson-t. Ezen az estén ott volt a Múzeum igazgatónője, és mondta, hogy a nyári győri múzeumok éjszakájának az elektronikus és underground részét szervezzem én. Innen indult ez a „karrier”, a gördeszkás téma – még a Dank Skates előtti – közben befuccsolt, úgyhogy minden időm, energiám a szervezésbe fektettem. Aztán ahogy jöttek a gyerekek, nem tudtam elutazni akárhova, ezért igyekeztem nem csak a saját közegemnek, de saját magamnak is szervezni az eseményeket. Az meg a ráadás volt, hogy a múzeum mögém állt és támogatott.

A Galaktika eseménysorozat volt a kedvencem! Ennek keretében csak italo, analóg és acid hangzásokra mentünk rá, és odáig is eljutottunk, hogy külföldi dj-k jöttek a Bordello a Parigi-től, meg tavalyelőtt el tudtuk hívni Alexander  Robotnick-ot! A Galaktika bulisorozaton kívül, volt egy zajzenékre épülő, csendesülős koncertsorozat is, amit én szerveztem, a Theremin Klub nevű sorozat, olyan arcokkal, mint pl.: a Farbwechsel kiadós brigád. Ezek kicsit nehezebben emészthető dolgok, de volt rá közönség, úgyhogy szépen lassan kezdett kiépülni. Idővel ezeket a koncerteket áttettük hétköznapokra, amik viszont már nem pörögtek annyira, úgyhogy ezt idén a múzeumok éjszakája keretein belül újra akarom éleszteni.
Mostanra már a szervezés leredukálódott annyira, hogy Szerdák nevű partisorozatot csinálom, ezen kívül szervezek még punk zenekaroknak koncerteket, de ezt egy másik helyszínen, a Betonban. Ez egy új hely, régen katonai bunkerkórház volt. Most próbatermek vannak benne kialakítva a helyi zenekaroknak. Nyitottak egy kis koncerttermet is, ahova szerveznek techno bulikat, meg különböző európai és amerikai turnézó zenekaroknak tartják fent koncerteknek punk és hardcore témában.

paris noble
Fényképezte: Paris Noble

A Szerdák korábbi megjelent fanzinjait pedig végiglapozhatod itt.

Azt áruld még el nekem, hogy mit lehet tudni a Közösségi Kertek projektről?

Ez a projekt onnan indult, hogy egy idő után Theremin Klub eseményeire már nagyon kevesen jöttek, így ez egy csomó pénzt felemésztett. Végiggondoltam, hogy ez nem túl fenntartható így, illetve, ha 8 embert meg tudok mozgatni egy elektronikus zaj produkció felé, akkor lehet, hogy ezt a 8 embert meg lehet mozgatni kertépítésre is, ami sokkal nagyobb hozzáadott érték, mint egy sötét pincében egy zaj előadás stroboszkóppal. (nevet) Gyerekként kertes családi házban nőttem fel, mi Győrben most egy panellakásban lakunk, ami miatt ráeszméltem, hogy egy gyereknek mennyivel többet ad egy kertes ház. Így kerültünk a Szigetközbe, ahol egy biodinamikus gazdálkodásban jó pár alkalmat töltöttünk el hétvégéket besegítve a gyerekkel a kerti munkába. Ezalatt rájöttem, hogy sokkal jobban értékeled a magad által termelt dolgokat, és szerintem ezt az érzést mindenkinek szükséges megismernie ahhoz, hogy ne csak bemenjen egy boltba és bevásároljon, hanem legyen felelősséget vállaló fogyasztó. Ezen felbuzdulva, egy olyan kertnek a létrehozása volt a cél, ahol a felnőttek tudnak egymással találkozni, brainstormingolni úgy, hogy közben a gyerekek biztonságban és a természetben játszva tanulnak.  Ebben a projektben nemrég történt egy előrelépés, hogy a belvároshoz közel, 5 évre kaptunk egy telket, aminek tavasszal indulhat a fejlesztése.

Végszóra kijelenthetjük azt, hogy minden, ami számodra fontos dolog, azokat igyekszel eljuttatni minél több emberhez, hogy minél többen megismerjék? Ez baromira példamutató! Mit tanácsolnál azoknak az olvasóknak, akik még nem mertek belevágni álmaik, régóta dédelgetett terveik megvalósításába?

Nem mondom azt, hogy soha nem késő… mert mostanában azt veszem észre, hogy azért van, amihez öregnek érzem magam. (nevet) Meg a héten pont gondolkoztam azon, hogy nem biztos, hogy család mellett megint a nulláról felépítenék egy veszteséges buli sorozatot… De szerintem érdemes mindig valaminek nekiállni! Arra kell figyelni, hogy ne vállaljuk túl magunkat és minimalizáljuk az anyagi vállalásainkat. Ezen kívül csak merni kell és csinálni! Az „áá úgy se fog összejönni” mentalitással tényleg nem fog semmi sikerülni. Nyomni kell! Persze ésszel… viszont ki kell lépni a komfortzónából! Kell az akarat, hogy ne csak beszélj róla, hanem állj is neki, vidd végig, legyél bátor és vedd körbe magad megbízható emberekkel. Nyilván én is csalódtam emberekben, de mindig kompenzált az, hogy ennek ellenére rengeteg izgalmas emberrel ismerkedtem meg és tartom a kapcsolatot is, akik velem együtt hajlandóak az ilyen köröket bevállalni, hogy jobb legyen a szcéna, a világ. Így működik és működni is fog.

(Visited 1 times, 1 visits today)
Ha tetszett, oszd meg!

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram