Ambíció

„Olyan dolgot kell létrehozni, ami önazonos, ami a miénk”-Interjú Sárkány Bertalannal

Sárkány Bertalan

Mary Popkids, Margaret Island, Ivan & The Parazol és még sokan mások, hogy mi a közös bennük? Sárkány Bertalan ütőhangszeres, aki számos zenekarban tűnik fel, miközben saját projektjeit is igyekszik kézben tartani, ami nem meglepő módon, szintén a zenéhez kapcsolódik. A magyar zeneiparról, a vírus utáni újrakezdésről és a sikerről kérdeztük, aki önmagát nem meghazudtolóan őszintén válaszolt.

Mi volt az első kapcsolódásod a zenével?

1989-ben a Zeneakadémián Carmina Burana-t hallgattam úgy, hogy még meg sem születtem. Állítólag ez volt az első koncertélményem. 

Emlékszel arra a pontra, amikor eldöntötted, hogy ezzel akarsz foglalkozik?

Ez a döntés nekem talán az átlagosnál később érkezett el. Mivel több családtag is foglalkozik zenével, óvatosságra intettek. Közgazdász lettem, de mindig is tudtam, hogy ami igazán érdekel, az a zene. Már 14 éves koromban, a marcali ütőhangszeres táborban Horváth Kornél Kossuth-díjas ütőhangszerest látva eldöntöttem, hogy ezt szeretném én is csinálni. Aztán 25-26 éves koromban eldöntöttem még egyszer.

Sárkány Bertalan
Fotó: Zsirai Tibor

Több zenekarban is játszol: ha választanod kellene, melyiket élvezed a legjobban és miért? Hogy tudsz összeegyeztetni ennyi mindent?

Ütőhangszeresnek lenni, a zenének ízt adni a leghálásabb pozíció szerintem. Pont ebből kifolyólag játszhattam, játszhatok a legkülönfélébb formációkban. Minden zenekar és zenei stílus más kihívás. Az összeegyeztetéshez pedig kell egy jó naptár, kommunikáció, precizitás, logisztikai készség. A kiváló hangszeres tudás nem elég, mert attól nem jutok át időben Szegedről Siófokra.

A zene nem csak előadóként van jelen az életedben, hiszen tanítasz, valamint a RitmusLaborban, tréningek során is alkalmazod ezt a tudásodat. Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?

 Az MA képzés elvégzése után eldöntöttem, hogy olyan dolgot hozok létre, amelynek köze van a zenéléshez és a szervezetfejlesztéshez is. A RitmusLabor tulajdonképpen ebből a metszetből jött létre. A tréningen körben ülünk és dobolunk úgy, hogy a tudatosság szintjén maradva analógiákat fogalmazunk meg a hétköznapi munkavégzéssel kapcsolatban. Az ütőhangszerek a legalkalmasabb eszközök, hogy megismerjük magunkat, egymást, a működésünket. Tanítani is pont ezért szeretek.

Sárkány Bertalan
Fotó: Sárkány Bertalan

Mik az igazi szerelemprojektek az életedben?

Csak olyan zenekarokkal játszom, ahol a tagokat emberileg ugyanannyira kedvelem, mint a velük való zenélést. Szerintem nem szerencse, hogy ez mindig így alakul.

Mikor vetted te magad is komolyan a zenélést és mi volt az a pont, amikor igazán beindult?

Emlékszem arra a pontra, mikor rájöttem, hogy fejlesztenem kell magam. Részt vettem egy workshopon, ahol Magyarország top ütősei is ott voltak. Hatalmas inspiráció volt. Rájöttem, hogy a gyakorlás, az önfejlesztés szerves része a folyamatnak. Innentől kezdve ez a napi rutinba is beépült és komollyá vált. Azt nem tudom, hogy mikor indult be igazán. Még tisztán emlékszem az első budapesti kis klubkoncertre, ahol ugyanúgy izgultam, mint pár évvel később a Sziget Fesztivál nagyszínpadán. 

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Gondoltad volna valaha, hogy valóban be tudsz futni a zenével?

Ez a kifejezés volt az, amivel tényleg nem is törődtem. Sosem szerettem volna “befutni”.  Az egész folyamat olyan természetes volt. Valahogy megtaláltuk egymást azokkal az emberekkel, akikkel öröm az alkotás. Innentől már megérte a befektetett energiát. Az pedig csak bónusz, hogy ez az embereket, a közönséget is érdekli. 

A vírus különösen érzékenyen érintette a zeneipart: Ti hogy éltétek meg? Mit gondolsz, ez mennyire fogja átalakítani a szakmátokat?

A járvány helyzetben a tömeges rendezvények azok, amelyek először kerülnek bezárásra és amelyeket utána utoljára állítanak vissza. Szerencsétlen szituáció ez, de a mi szakmánk sajátja. Én úgy gondolom, hogy ezután jobban meg fogjuk becsülni azt, amink van. Értem ezt a koncertekre, az alkotásra, a közönséggel való kapcsolatra. A tudatosság felértékelődik, bármennyire is egy művészeti ágról van szó. 

Te mit gondolsz a magyar zeneiparról? Mennyi esély van betörni és mi kell a sikerhez? És meg lehet élni ebből ma itthon?

Szerintem, ha valaki úgy áll hozzá, hogy a “betörés” a cél, annak nehéz dolga lesz. Nem azért, mert lehetetlen, hanem azért, mert így mesterkélt, erőltetett és nagy valószínűséggel rövid távú lesz. Meg kell fordítani a képletet. Meg kell találni az örömöt és a természetes igényt az alkotásra. Olyan dolgot kell létrehozni, ami önazonos, ami a miénk. Ehhez, ha társul némi tudatosság, akkor jó esély van, hogy a zene megtalálja a befogadóját, címzettjét. Ami a megélhetés részét illeti: erre a kérdésre nincs jó válasz, nincsenek statisztikák. És nem elég hozzá egyszerűen jó zenésznek lenni.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Hogy látod magad most és amikor belekezdtél a zenélésbe? Van, amit ma másként csinálnál? Volt olyan, hogy úgy érezted feladod?

Ha valamit másképp csinálnék, akkor az talán az önmagam fejlesztésével kapcsolatos. Előbb nekiálltam volna tudatosan gyakorolni. Eddig nem inogtam meg. 

Hol lesz Berci 5 év múlva? Még mindig a színpadon?

Hogy eljussak a színpadig, ahhoz szerencsére sok más dolgot is kell tegyek. Próbálni, alkotni, emberekkel hasznos időt eltölteni, fejlődni. Ezt mindenképpen szeretném öt év múlva is. Persze változnak a prioritások, de ha tudatosan csináljuk, akkor a minősége állandó tud maradni. Az, hogy mennyi időt fordítok erre, hogy találom meg a balanszot, rajtam múlik.

Végül pedig van egy kérdésünk, amit mindenkinek felteszünk: mit javasolsz azoknak, akik még nem merték megvalósítani álmaikat, és elindulni ezen az úton?

Ne tekintsék a körülményeket akadálynak, vágjanak bele. Csinálják, ameddig örömet okoz. Legyen víziójuk, céljuk.

(Visited 1 times, 1 visits today)
Ha tetszett, oszd meg!

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram