Kulturmoraj

Jelentés a Budapest Photo Festival-ról

Világszínvonal, elképesztő művészek, a 2018-as Budapest Photo Festival igazán kitett magáért, le a kalappal a szervezők előtt! Megpróbáljuk szavakba önteni mindazt, amit egy nap, öt órában, négy helyszínen láttunk!

Hihetetlen érzés, mikor egy rendezvény bizalmat szavaz nektek, és megkapjátok az első sajtóanyagot. Rutinosak körében ez már egy semmiség, nekünk hatalmas boldogság volt. Nem elégedtünk meg azonban ennyivel, mindenképpen saját szemünkkel is látni akartuk, miről is írunk, hiszen csak olyasmit szeretnénk ajánlani Nektek, amit teljes szívünkből tudunk ajánlani,őszintén. Kétség se férhet hozzá, hogy a Budapest Photo Festival egy ilyen esemény.

Első utunk a Deák17-be vezetett, ahova belépve hirtelen azt sem tudtuk hol vagyunk. Furcsa keleti zene ütötte meg fülünket, gyerek zsivajjal vegyülve, majd egy kisfiú szaladt oda hozzánk, rajzát lebegtetve. Ránk nézett nagy szemeivel és megkérdezte, hogy tetszik e nekünk amit csinált. Még fel sem ocsúdtunk a döbbenetből, de természetesen igennel válaszoltunk neki. Később kiderült, hogy valami nagyszabású gyerek délelőtt van éppen, így sajnos az Ata meséi kiállítás egyes részeiről lemaradtunk, de helyette egészen különleges élményt kaptunk. Xilofon és különféle dobok hangjára csodálhattuk meg Ata Kandó gyermekfotóit, mintha mi is vele utaztunk volna. A cuki szervező lány pedig a végén odajött hozzánk és elmondta, hogy szerdán (04.11.) érdemes lenne visszamenni, mert akkor vetítést, és kerekasztal beszélgetést is tartanak!

Második utunk a Széphárom Közösségi Térbe vezetett, a nyugalom szigetére, Alain Laboile: La Famille című kiállítására. Mit éreztünk a francia, hat gyermekes fotográfus apuka képeit nézve? Hogy bárcsak ismerhetnénk ezt a családot, bárcsak meglátogathatnánk őket, és velük tölthetnénk egy hétvégét. A Laboile családban ugyanis mindig történik valami, valaki mindig mókázik, vagy csak éppen befekszik a vitrinbe a macskával, esetleg egy őzikével játszik bújócskát egy szál Hello Kittys bugyiban. Kicsit mindig megtisztelő, mikor ilyen jellegű fotósorozatot nézhet az ember, hiszen ezek egy család intim pillanatai, legkedvesebb emlékei, olykor a nyers valóság, a szürke hétköznapok, vagy a legnagyobb kalandok. Ennél nagyobb ajándékot pedig nem is adhat egy művész a világnak. Talán az egyik legszínvonalasabb INGYENES kiállítás volt, amit valaha láttunk!

Utunk ezután a páratlan Szabó Ervin Könyvtárba vezetett, melynek egy kisebb termében látható a Nyomokban Budapestet tartalmaz néhány képet tartalmazó mini tárlata, amin olyan budapesti pillanatokat láthatunk, amik mellett lazán elsétálunk minden egyes nap, mit sem foglalkozva velük.

Alain Laboile

Gyors kávé, rövid szusszanás után buszra ültünk és ellátogattunk utolsó helyszínünkre, a Műcsarnokba. Itt a méltán híres Sandro Miller: Malkovich, Malkovich, Malkovich: Tisztelet a kamera mestereinek című kiállítását csodálhatja meg a közönség. John Malkovich minden képen egy arcát mutatja, mely mégis ezer féle. A félig lebiggyesztett száj, a távolba révedő, zavarba ejtő tekintet ott figyel minden egyes fotón. Mégis látod benne Dalí-t, Meryl Streep-et, Marilyn Monroe-t, vagy éppen Hitchcock-ot. Az elképzelés Sandro Miller sztárfotós fejében született meg, miszerint minden képen John Malkovich személyesíti meg a világ ‘nagyjait’, ezzel leróva előttük a tiszteletet. A kamerák mögé sem volt rest világsztárokat állítani Sandro Miller, olyan híres tehetségeket kért fel a ‘kattintásra’, mint például Annie Leibovitz.

Délután öt órára fejeztük be a kiállítás körutunkat, melyet nagy valószínűséggel a későbbiek folyamán még tovább folytatunk, ugyanis rengeteg helyszín tartozik a fesztiválhoz (például a Kiscelli Múzeumban megrendezett Csöndesen-t mindenképpen meg szeretnénk nézni!) amiket mi sem szeretnénk kihagyni. Összességében nagyon elégedettek vagyunk eddig, és még a pénztárcánkba se kellett nagyon belenyúlnunk, mindössze 1500 Ft-ba került az egész napunk (a kávét kivéve 🙂 ) hiszen a kiállítások nagy része ingyenes, csak a Műcsarnokban kellett fizetnünk! Ennyiből megúszni négy kiállítást azért nem semmi, azt gondolom. Úgyhogy vegyétek nyakatokba a várost, és csodáljátok meg a Budapest Photo Festival művészeit!

(Visited 1 times, 1 visits today)
Ha tetszett, oszd meg!

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram