Két cseppnyi mennyország
Szűrődik a fény,
Száj gördül mosolyra,
Körbeleng a csend szép,
Reggeli valója.
Karjaidba veszel,
Betakarsz és némán
Melegség tölti el
A négy világító szempárt.
Forró bőröd bársony,
a karod koszorú,
Hangod mélyen csengő,
tenger morajú.
Ölelésbe bújunk,
fáradt a mosolyunk,
Lassan csókolózunk
a világ mi vagyunk.
Most a jó, most a szép,
Csak ne kellene menni,
Csak egybeforrni halkan,
Egy szívként szeretni.
Hallom, ahogy egyre
hangosabb az utca
menni kell, rohanni,
gyorsan fel a buszra.
Zötykölődve nézem
A Dunát, a felhőket,
Viszlek tovább titkon
Nem tűnsz el mellőlem.
Dolgosak a napok,
Tovatűnnek mélán,
De a reggel és az este
Két cseppnyi mennyország.
Szeretni tudni kell,
Szeretve kell élni,
E békés Édenben
Nem kell többé félni.
Köszönjük a csodaszép verset Kisvarga Anikának, aki a ‘Legyél a Hangszedő költője’ című nyereményjátékunk nyertese! Ezúton is gratulálunk neki!
