Ambíció

Without mistakes you won’t grow/Hibák nélkül nem lehet fejlődni – interjú Mitchell Goorral

At this time I asked an electronic music producer, Mitchell Goor for an interview, who is the head of the digital distribution and the music curator of the Triple Vision in Rotterdam. He was 21 years old, when he started a blog with his friend, called the Outernational, what became a dutch cultic Common Thread label after two years. One hand he is an introvert, but the other hand he also helps underprivileged people as a teacher and he is an advisor of the Art and Culture Council of Rotterdam with full of ambitions. That is why I was so curoius about his life and motivations, I hope his story will inspire you as well as me!

Ambíció rovatunkban ez alkalommal egy elektronikus zenei producerrel, Mitchell Goorral készítettem interjút, aki a rotterdami Triple Vision kiadó digitális disztribúció vezetője és zenei kurátora. 21 évesen, egyik barátjával vágott bele zenei blogolásba, Outernational néven, ami két év után a kultikus holland Common Thread kiadóvá nőtte ki magát. Mitchellt személyesen inkább introvertált személynek ismertem meg, azonban hátrányos helyzetű embereket is tanít, illetve konzulense a rotterdami Művészeti és Kulturális Tanácsnak. Pont ezért voltam kíváncsi életútjára és motivációra, ami remélem téged is inspirál!

When you were a child, did you have an exact picture in your mind about your “dream job”? If so, what was it? // Gyerekkorodban volt pontos elképzelésed arról, hogy mi az álom munkád? Ha igen, mi volt az?

I didn’t have an exact image for a dream job when I was a child. I guess I was always dreaming about doing something in music, but this wasn’t defined.  While I was a big dreamer when little I became more private when I was a teen which resulted into working in the business side of music more. I don’t enjoy attention too much anymore.

Nem volt konkrét elképzelésem gyerekként arról, hogy mi szeretnék majd lenni. Bár azt hiszem, mindig is arról álmodoztam, hogy valami zenével kapcsolatos dolgot csinálok. De ez akkoriban még nem fogalmazódott meg bennem pontosan. Aztán annak ellenére, hogy gyerekként nagy álmodozó voltam, tinédzser koromra sokkal zárkózottabb lettem, ami azt eredményezte, hogy a későbbiekben a zeneiparban nem alkotóként, hanem a háttérben, a színfalak mögött kezdtem el dolgozni. Egyébként azóta se szeretem a túl sok figyelmet.

Tell me about your background. I mean the area in Rotterdam, where you grew up and the possibilities there. Was there any big change in your life or attitude, when you applied for school to study music? // Mesélj arról, hol nőttél fel. Milyen lehetőségeid voltak Rotterdamban gyerekként? Milyen indíttatással kezdtél el zenei szakot tanulni?

I grew up on the south side of Rotterdam in a working class neighbourhood. This area traditionally has negative reputation. I never lacked anything throughout my youth, but I did adopt this victim mentality that is common in some parts of the working class. I now realize that it’s too easy to blame others and that this kind of mentality is very harming for young people. In the end, in the Netherlands there are opportunities for anyone willing to put in some effort.  As for the music college. I had already been heavily into making music before applying, no big change occurred. I think generally attitude or mentality changes are usually stirred on by bonding with people on a personal level. In all honesty, the best thing the music course offered was a lot of spare time which I used for making music and developing. This also allowed me to start working at Triple Vision Record Distribution to get familiar with the business side of the industry.

Rotterdam déli oldalán, vagyis a város munkásosztály részén nőttem fel. Ennek a területnek tradicionálisan negatív hírneve van. Gyerekként soha nem szenvedtem hiányt semmiből, viszont úgy gondoltam magamra, mint egy áldozat, ami teljesen megszokott egy ilyen környezetben. Utólag visszaemlékezve persze tudom, hogy egyszerű másokat hibáztatni és azt is, hogy ez a fajta mentalitás nagyon káros a fiatalabb generációra. Azonban Hollandiában bárkinek vannak lehetőségei, aki hajlandó erőfeszítéseket is tenni értük. Ami a zenei szakot illeti, már a jelentkezésem előtt is komolyabban foglalkoztam zenével, úgy igazán konkrét nagy változás nem történt. Úgy gondolom, általánosságban hozzáállásbeli vagy mentális változásokat leginkább a kapcsolataink és bizonyos személyes kapcsolódásaink befolyásolják. Őszintén szólva a legjobb, amit a zenei szak adott az a rengeteg szabadidő, amit én zeneszerzésre és annak fejlesztésére szántam. Később ez tette lehetővé, hogy a Triple Vision lemezkiadónál dolgozzak és megismerjem a zeneipar üzleti oldalát.

mitchell goor

It is clear that you studied Music, but tell me your story with music. How has it affected your life? // Az világos, hogy zenei szakon tanultál, de mesélnél arról, hogy milyen hatással volt az életedre a zene?

As a young child I was already crazy about music and spent hours ‘performing’ in my bedroom. I have an uncle who introduced me to proper hip hop when I was seven or eight. From then I started to fantasize about making music. When we got our first computer when I was 13 or 14 I immediately started producing for local rappers and also recording my own tracks. I was always a fan of more organic music but I couldn’t play an instrument and the computer allowed me to be creative without this. I fell in love with garage and grime shortly after and started to record these genres in the Dutch language. If I look back, I have been involved in many different sides of music. It has taken me places and I met most of the people I know because of it. Even though I constantly redefine the role that music plays in my life it will always be there.  The Beatles are my favourite band in the world and their music has been there throughout all my different stages.

Már gyerekkoromban odavoltam a zenéért. Órákat töltöttem a szobámban azzal, hogy úgy csináltam, mintha egy előadó lennék és zenélnék. Hét vagy nyolc éves lehettem, mikor a nagybátyám bevezetett a hip hop kultúrába. Igazán akkor kezdtem el fantáziálni először a zenekészítésről. Aztán tizenhárom vagy tizennégy éves voltam, mikor megkaptuk az első számítógépünket, aminek segítségével elkezdtem zenei alapokat készíteni helyi rappereknek, meg felvettem a saját számaimat is. Mindig az élőzene rajongója voltam, viszont nem tudtam semmilyen hangszeren játszani, ezért a számítógép egy jó lehetőség volt arra, hogy hangszer nélkül is kiéljem kreativitásomat. Egyből szerelmes lettem a garage és a grime stílusba, és elkezdtem Holland nyelven felvenni zenéket ezekben a műfajokban. Ha visszatekintek, a zenének köszönhetően jutottam el számtalan helyre, ebből kifolyólag pedig rengeteg embert ismertem meg. Annak ellenére, hogy egyfolytában újradefiniálom a zene szerepét az életemben, valamilyen formában mindig a részese lesz. Egyébként a kedvenc zenekarom a Beatles, a zenéjüknek nagyon fontos jelentősége van az életem minden szakaszában.

You were 21 years old, when you started the Outernational, what became Common Thread, a truly cultic label in Rotterdam. First of all, how did you start the Outernational? Later on you were doing it beside the Triple Vision, how could you keep it sustainable? // 21 éves voltál, mikor elindítottátok az Outernationalt, ami később 
kinőtte magát a kultikus rotterdami Common Thread kiadóként.  Később párhuzamosan dolgoztál közben a Triple Vision-nél, mit gondolsz,
mire van szükség ahhoz hogy fenntartható maradjon egy hobbiként induló projekt?

I started Outernational as an online magazine back in 2009 together with my friend Dragan. We wrote about music for the first two years, which was fun. We received a lot of new music and has some interviews with artists we admired. The idea for the label had been existing for two years before we finally took the leap and released our first record in 2011. From then it feels like a musical journey which finally lead to Common Thread.
As for combining the label and work. If you’re working in a music distribution, you are already working on labels with people – so running your own isn’t that hard.  Since I started teaching on the side I have a lot more problems with combining everything.

Dragan nevű barátommal kezdtünk dolgozni 2009-ben az Outernational-on, amit kezdetekben még online magazinként működtettünk. Az első két évben zenei témákban írtunk, azt nagyon élveztem. Rengeteg új zenét kaptunk, és volt alkalmunk olyan előadókkal interjúkat készíteni, akiket nagyon nagyra becsültünk. Az ötlet, hogy kiadóként működjünk tovább két évig a levegőben lógott, de végezetül megtettük a nagy ugrást és 2011-ben kiadtuk az első lemezünket Black Merlin. Azóta ezt az egészet úgy élem meg, mint egy zenei utazás, ami végül a Common Thread-hez vezetett.

Ami a kiadó és a munka összehangolását illeti: hogyha zenei disztribútorként dolgozol, akkor már alapból lemezekkel foglalkozol – ezért ezt a kettőt (Common Thread és Triple Vision – a szerk.) együtt menedzselni nem nehéz. Amióta elkezdtem tanítani, na azóta több problémám van mindezek összehangolásával.

Yes, I heard that nowadays you are also a teacher in a school in Rotterdam beside Triple Vision and Common thread, where you help unprivileged people. Tell a little about this project? What motivates you in teaching? // Igen, hallottam, hogy a két kiadó 
mellett hátrányos helyzetű embereket is tanítasz. Mesélj erről a 
projektről! Mi motivál a tanításban?

I love teaching. I am in the fortunate position to teach civics and lessons in digital skills to people in an entry level college. A lot of the students in this college have never finished secondary school due to various reasons. It’s usually an eclectic group of people from different ages (most of them aged 16-30). I try to ask questions and listen a lot. Through teaching I get to meet a lot of wonderful people that really put a smile on my face. I don’t get this from sitting behind a computer all day. It makes you feel alive. These entry level classes always require a lot of improvisation, I love that.

Imádok tanítani! Nagyon szerencsés helyzetben vagyok azzal, hogy polgári ismereteket és digitális készségek órákat tanítok alapszinten. Ebben az iskolában a hallgatók nagy része különböző okok miatt nem fejezte be a középiskolát. Általában vegyes nációjú, 16 és 30 év közötti embereket oktatok. Igyekszem sokat kérdezősködni és őszintén figyelni. Az oktatáson keresztül csodálatos embereket ismerek meg akik igazán mosolyt csalnak az arcomra. Ezeket az impulzusokat számítógép mögött nehezen kapnám meg, ettől aztán igazán élettelinek érzem magam. A legjobban egyébként azt szeretem, hogy ez a szintű oktatás rengeteg improvizációt követel.

mitchell goor

Beisde those, I know that you are advisor of Council for Art and Culture in Rotterdam as well. How can you manage all this at the same time? What skills do you think are needed or necessary for handling well all of this projects? // Mindezek mellett konzulense vagy a rotterdami Művészet és Kulturális Tanácsnak. 
Hogyan tudod mindezt egyszerre menedzselni? Mit gondolsz, milyen készségek szükségesek vagy elengedhetetlenek 

ahhoz, hogy több projekten dolgozz egyszerre?

We as advisors have to study policy plans from cultural establishments in Rotterdam and advice to the council if these establishments meet all the requirements to get a subsidy from the municipality. I haven’t done too much for this position yet except visiting venues (the fun bit). From January on, this will require a lot of reading and meetings as then we have a few months to advice on all the plans.

It’s definitely hard to give everything the attention it deserves. You have to make choices; but if you’re like me – scrapping things is hard. I would want to do even more things at the same time but logistically, it isn’t possible.  I have decided to not make music for a while and also put the label on hold. In all honesty, spending days in the studio felt like a drain at some point and musically I have been rediscovering the sound for the label. If something isn’t fulfilling, sometimes it’s better to leave it for a while until the energy is renewed. Not sure if it’s a skill, but I get more energy from doing multiple things – instead of focussing on one. With music, I could only focus on that – resulting in an unhealthy hermit lifestyle. It’s good for me to be around people, as I’m a bit introverted and not that strong socially.

Mi, mint külsős konzulensek a Tanácsnál egyelőre egy szempontrendszer alapján tanulmányozunk és javaslatokat adunk rotterdami kulturális intézményeknek, hogy támogatást kaphassanak az önkormányzattól. Egyelőre még nem sok dolog történt ebben a projektben, csak helyszíneket látogattuk (a szórakoztatóbb rész). Ellenben januártól kezdve már sokkal több munkát és találkozót igényel ez a feladat, hiszen onnantól már csak néhány hónap áll a rendelkezésünkre, hogy hasznos tanácsokat nyújtsunk az összes intézmény ütemtervéhez.

Nyilvánvalóan nehéz mindenbe ugyanannyi energiát fektetni. Ilyenkor kell döntéseket hozni, de ha olyan vagy mint én, akkor nehéz szelektálni. Ráadásul legszívesebben én még ennél több dolgot is csinálnék egyszerre, de logisztikailag ez lehetetlen. Eldöntöttem, hogy most egy darabig nem készítek zenét és a kiadó irányvonalát is újratervezem.
Nem tudom, hogy ez készség vagy sem, de tudom magamról, hogy több energiám van, ha egyszerre több dolgot csinálok, ahelyett, hogy csak egyvalamire összpontosítanék. Mondjuk a zenét illetően, tudnék csak arra fókuszálni, de az azt eredményezné, hogy egészségtelen remete életmódot folytatnék. Jobb, ha körülvesznek emberek, hiszen tudom magamról, hogy kicsit introvertált vagyok és nehezebben szocializálódom. Illetve ha valami nem eléggé kielégítő vagy nem okoz elég örömöt, akkor azt jó picit pihentetni, míg újra megjön jön az ihlet hozzá.

Our last question is always the following: what is your advice for those, who does not have any courage to step out from the comfort zone and work on their dreams? // Utolsó kérdésünk, hogy mit tanácsolnál azoknak az olvasóknak, akik még nem mertek belevágni terveik, álmaik megvalósításában?

Make sure that everything you do comes from a positive energy. If that’s true, leap forward and make mistakes. Without mistakes you won’t grow. In the meanwhile, never stop listening to your gut feeling. Also, regret is not a constructive feeling, neither is feeling like a victim when things don’t work out. 

Bizonyosodj meg arról, hogy amit csinálsz, az pozitív energiából táplálkozik. Ha ez így van, ugorj fejest bele és nyugodtan hibázz! Hibák nélkül nem tudsz fejlődni. Mindeközben pedig figyelj a megérzéseidre. Illetve a megbánás, nem egy építő jellegű érzés, sőt az sem, ha áldozatként állítod be magad, ha a dolgok nem a vártként alakulnak.

You can follow Mitchell’s and the Common Thread’s previous music activity here.

Mitchell és a Common Thread kiadó eddigi zenei aktivitást itt követheted!

Ha tetszett, oszd meg!
Tagged , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük