Ambíció

Nincs annál felszabadítóbb, mint mikor azt csinálod, amit igazán szeretsz!

Gibárti Szonjával együtt éltük lázadó, magyar alternatív rock zenekarok koncertjére járó tinikorunkat, amikor mindketten még csak fejtegettük az élet értelmét. Majd ő érettségi után nem sokkal elköltözött Brightonba és elkezdett textil szakon tanulni ott az egyetemen. Szonja munkássága egyre izgalmasabb, és nagyon jó látni, milyen ambiciózusan veszi az elé sodort akadályokat!

Zalaegerszegen az Apáczai Csere János középiskolába jártál, majd az Ady Endre művészeti gimnáziumban érettségiztél. Mit éreztél magadénak a művészetet tekintve?

A színek használata tetszett meg legelőször, minden képemet extrém színesre festettem már az elején. Ezen kívül az absztrakt festészet fogott meg, amikor teljesen szabadon mindenféle formákat és színeket festettem a papírra! 

Ha visszaemlékszel, gyerekkorodban mi volt az elképzelésed arról, hogy mi leszel, „ha nagy leszel”? 

Őszintén szólva mindig is sok minden érdekelt. Volt, hogy óvónő akartam lenni, aztán belső építesz, vagy fotós. A textiltervezés soha nem fordult meg a fejemben egészen pár évvel azelőttig.

Hogyan sodort az élet Brightonba? 

2014 júniusában jöttem ide a barátomat meglátogatni. Akkor már körülbelül 3 éve együtt voltunk, és úgy volt, hogy csak kiutazom pár hétre hozzá és visszajövök Pestre, hogy befejezzem ott a dekoratőr sulit. Hezitáltam. Úgy volt, hogy a barátom hazaköltözik velem a második és egyben utolsó tanévre és utána visszaköltözünk. De nem lett volna értelme ide-oda költözködni, ezért nyár közepén úgy döntöttem, maradok, és inkább itt kezdek el tanulni. Életem legjobb döntése volt! 

Hogy jött a textil iskola ötlete? Mesélj arról is kicsit, hogy miket tanultál eddig!

A költözés miatt nem fejeztem be a dekoratőr sulit, akkor az érettségim volt meg. Tudtam, hogy szeretnék még tanulni, inspirálódni, ezért elkezdtem egy egyetem előkészítő Art and Design kurzust már Brightonban. Akkor még nem voltam biztos abban, hogy megyek-e egyetemre azt követően. De ott rájöttem, hogy szeretek geometrikus mintákat tervezni, és miután az első évet kitűnő osztályzattal végeztem, a tanárom azt tanácsolta, hogy jelentkezzek textil szakra az egyetemen. Ő segített következő tanévben összeállítani a portfóliómat, amit az interjúra vittem és egyből felvettek a brightoni egyetemre. Ez volt 2017 szeptemberében. 

Az első félévben kipróbáltuk a textilfestést, nyomtatást, a kötést és a szövést. Az első kettőről volt némi fogalmam, de szőni sose szőttem. Sőt, még egy szövőszéket sem láttam egészen addig, de ahogy kipróbáltam tudtam, hogy kész, ennyi, én ezt fogom csinálni! Tetszett, hogy szálanként építettem fel az anyagot, és mivel minden manuálisan készül, így sokat kísérletezhetek azzal, hogy időközben változtatok mintát, színeket.

Másodévesként azt tanultam meg, hogy mennyire befolyásolja a végeredményt a fonal minősége, színe és a szövés textúrája. Illetve, hogy milyen érdekesen keverednek az egymás mellett lévő fonal színei. Mindig is természetes anyagokat használtam, selymet, gyapjút, de leginkább pamutot. A műanyagfonalakat messziről elkerülöm a környezettudatosság miatt. 

Nemrég fejeztem be a szakmai gyakorlatomat. 10 hetet töltöttem el a Woolmark nevű non-profit cégnél, akik merinó gyapjút promótálnak Ausztráliából. Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam a gyapjúról, ami egyébként egy fantasztikus anyag! És többek között arra is rájöttem, hogy az irodai munka egyáltalán nem nekem való. Ezt követően két hétig a Margo Selby Studioban segédkeztem, ez egy kisebb studio, Londontól keletre. Ott pedig csak még inkább megerősödött bennem a tudat, hogy mennyire szeretnék teljes állásban szőni! Tehát a következő lépés az, hogy itthonra is beszerzek egy szövőszéket és akkor már éjjel-nappal szőhetek! 

Aztán januárban elkezdem a mesterképzést. A kutatási területemnek a hangtompító textileket választottam. Leginkább az érdekel, hogy hogyan lehet esztétikusan, költséghatékonyan és környezetbarát módon tompítani a zajos belső terekből kiszűrődő hangokat úgy, hogy az a terem akusztikáját ne rontsa. Már alig várom, hogy belevágjak!

Ez mind szuperérdekesen hangzik! És mesélj, milyen az élet Angliában? Sikerült beilleszkedni?

Hogy milyen az élet itt? Pörgős! Nem sokat unatkozunk. Szerencsésnek gondolom magamat, hogy ilyen barátok vesznek körül. Nagyon jó kis közösségbe csöppentünk!

Tudom, hogy az egyetem, sőt az előkészítő előtt és most is dolgozol. Mi segít abban, hogy megtaláld az egyensúlyt és menedzseld a kettőt együtt?

A vasárnapi szabadnapok. Amióta vasárnaponként nem kell dolgoznom, van egy rendszer az életemben, ami hihetetlenül sokat segít. Volt pár év, amikor konkrétan heti 7 napot dolgoztam. Na akkor nem volt egyensúly, csak hullámvasút! Illetve meg kellett tanulnom azt is, hogyan tudom kiengedni a gőzt, amikor mindent elengedek! És persze kell a kiegyensúlyozottságomhoz a barátom, aki mindig támogat, és egy hihetetlenül hosszú nap után vacsorát főz nekem.

Volt olyan pont a kiköltözésed után, amikor azt gondoltad, inkább hagynád a francba az egészet? Ha igen, ebből mi segített ki?

Még mielőtt elkezdtem volna tanulni, nem igazán beszéltem angolul, nehezen illeszkedtem be. Ráadásul akkor a barátommal mindketten egy nagyon forgalmas helyen, vendéglátásban dolgoztunk, ami csak kiszipolyozott, na, igen, akkor volt egy-két mélypont. De tudtam, hogy nem lesz mindig így, úgyhogy mentem tovább! 

felszabadító

Jól érzem, hogy kijelenthetjük, sikerült megtalálnod a neked való utat?

Mindenképpen! De ehhez kellett az is, hogy elköltözzek. Ennek köszönhetően sokkal önállóbb lettem és szabadabb. 

Utolsó kérdésünk mindig a következő: mit tanácsolnál azoknak az olvasóknak, akik még nem mertek belevágni terveik, régóta dédelgetett álmaik megvalósításában?

Vágjanak bele! Nincs annál felszabadítóbb, mint mikor azt csinálod, amit igazán szeretsz! Állj hozzá pozitívan és legyél mindig tettre kész!

Szonja munkáit itt követheted.

(Visited 7 times, 1 visits today)

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram