Lelkifröccs

„Szia! Szimpatikus vagy.”

Te kaptál már ilyen üzenetet egy ismeretlentől? Ha igen, mit éreztél közben? Sokan nem értik, miért csinálnak ilyet emberek, akár az Interneten, akár személyesen, furcsának találják. Sokszor valóban az is. Azonban mégis ott van a másik 50% esély arra, hogy ebből jó dolog is kisülhet. Erről mesélek ma nektek.

Bizonyára te is ismered már azokat az elcsépelt közhelyeket, hogy a pohár lehet félig teli is, nem csak félig üres, meg, hogy az éremnek két oldala van, stb. Unalomig lehet ezeket hallani, és legyinteni rájuk, pedig nagyon igaz dolgok ezek. Megijedünk sokszor, ha egy teljesen ismeretlen ember megszólít, vagy üzenetet küld nekünk, érdeklődik felőlünk, hiszen már gyerekként is arra tanítanak minket, hogy az idegenektől óvakodni kell. Persze ez bizonyos kontextusban, és magunk, illetve gyerekeink védelmében nagyon fontos dolog, de mégis ott van annak a bizonyos érmének a másik oldala, hisz nem biztos, hogy feltétlenül rossz a szándék, a nyíltság pozitív is lehet.

Mivan akkor, ha…

Az, hogy vigyázunk magunkra, nem jelenti azt, hogy teljesen el kell zárkóznunk mindenkitől, és félelemből, vagy érdektelenségből ne beszélgessünk senkivel. Mert ezzel megfosztjuk magunkat élményektől, sőt akár barátságoktól, vagy munkahelyektől is, olyan dolgoktól, amik előre visznek az életben, és boldogságra lelhetünk bennük. Honnan tudom ezt?

Mikor gondolkoztam ezen a cikken, átfutottam életem különböző színtereit, visszamentem időben, hogy kit honnan ismerek, vagy éppen hogyan ismertem meg azokat, akik fontos szerepet játszanak mindennapjaimban. Ledöbbentem. Ugyanis arra jutottam, hogy szinte minden téren olyan emberek és események vesznek körül, amiket pontosan azért köszönhetek, mert nyitott vagyok mindenki felé. És ha nem lennék, akkor ők sem lennének velem, akkor oly sok helyre nem jutottam volna el, és annyi élménytől fosztottam volna meg magam. Azért, hogy mindezt ti is elhiggyétek, elmondom ezeket a történeteket!

Storytime

Kezdem a legfontosabbakkal. Az egyik legjobb barátnőmet egy belvárosi éjszakázás során ismertem meg. Az akkori barátom társaságával voltam, mikor csatlakozott egy leányzó, akivel véletlen futottunk össze, illetve a többiek ismerték már, csak én nem. Ennek ellenére leült mellém, és megdicsérte a cipőmet, majd elkezdtünk beszélgetni, és az este nagy részét az ő társaságában töltöttem, amiből az lett, hogy elkezdtünk közös programokat tervezni, és immáron 5 éve az egyik legfontosabb ember az életemben, akkor is, ha voltak nehézségek a barátságunkban, tudom, hogy számíthatok rá, és ezt az ő és az én nyitottságomnak köszönhetem.

Egy másik nagyon lényeges dolog az életemben az írás. Ebből most egyenesen következik szeretett ’gyermekem’ a Hangszedő. Már meséltünk róla, hogyan jött létre az oldal, de most itt újra elmondom, mert témába vág. Vicces, mert ez is egy pesti éjszakának köszönhető. Az A38 hajóra mentünk egy haverommal bulizni, ahol szokás szerint hatalmas sor kígyózott. Persze mindig kivártuk, mert nagyon szerettünk oda járni. A sorban állás viszont nem a legjobb móka, az embernek muszáj elfoglalnia magát valamivel, és ha sok kedves, jó fej, nyitott ember várakozik egy helyen, abból biztosan pajtizás lesz. Hát itt is az lett, Julcsival és a társaságával. Ebből pedig barátság alakult később. Aztán még egy utcában is dolgoztunk. Egy nap mikor kimentünk kajáért, elmeséltem Julcsinak, hogy azon filózom, kéne egy saját ’magazin’, ami azokat az értékeket képviseli, amiket én. Julcsi pedig lelkesen helyeselt és neki köszönhetően, megvalósítottam egy álmomat. Ha nem lenne mindkettőnk ilyen nyitott, akkor talán most nem írhatnám le ezeket a sorokat a lassan két éve működő, saját online magazinunkban. Ez pedig szintén az egyik legfontosabb dolog számomra, és talán nem is fejezem ki elégszer, mennyire hálás vagyok neki ezért, illetve most már Raminak is, hogy működik ez az oldal.

A Hangszedő mellett azonban szükség van egy biztos állásra, amiből fedezzük az életünk költségeit. Nos, engem a munkámhoz is az juttatott hozzá, hogy nyitok az emberek felé. Biankát (akivel korábban interjút is készítettünk) szerintem pont 10 évvel ezelőtt ismertem meg egy akkori közösségi oldalon. HotDog volt a neve, talán páran ismeritek is. Mindenkinek volt profilja, fotókkal, és egyéb dolgokkal, amiket az ember szeretett, nekem például pár írásom volt feltöltve. Biával pedig valahogyan egymásra találtunk, és elkezdünk beszélgetni. Aztán mikor Pesten járt, találkoztunk, és ugyan ezek a találkozók nem voltak nagyon sűrűek, valami kapocs mégis maradt kettőnk között. Mára már egészen közel lakunk egymáshoz, és mikor az egyik kedvenc kávézójába embert kerestek, szólt nekem, és végül fel is vettek. Szóval jelenleg a megélhetésemet is annak köszönhetem, hogy nyitott vagyok az emberek felé.

Mindezeken túl még annyi történet van, amit elmesélhetnék! Voltam például egy szuper kiállításon, ingyen, magával az egyik visual artist-tal, mindezt úgy, hogy egy munkatársa véletlenül nekem írt üzenetet valaki más helyett, és elkezdtünk beszélgetni, nem csak lezártam annyival, hogy rossz embernek írt.

Pár évvel ezelőtt két idegen csajjal és egy idegen csávóval, egy hófehér bmw cabrióval, prodigyt bömböltetve utaztam le Volt fesztiválra (ezt mondjuk nem feltétlen kell utánam csinálni :D). Egyik barátnőmet és legédesebb kislányát ismertem meg annak köszönhetően, hogy egy ezer éves fényképezőgép volt a profilképemen, és a közös érdeklődésünk összesodort minket a közösségi hálón, amiből nagy beszélgetések lettek. És nem ő az egyetlen, akivel hasonló módon lettünk barátok.

 Aludtam Londonban egy koliszobában egy brazil csajjal, aki megtanította a churros receptjét. Először és egyelőre utoljára akkor voltam Couchsurfingelni, de a mai napig az egyik legizgibb élményemként maradt meg. Lettek barátaim Olaszországban, Spanyolországban, Új-Zélandon, és Izraelből, segítettem egy törzsvendégemnek megírni a könyvét, és képeslapokat küldözgetek Oroszországba egy nőnek, akit egy üzletben ismertem meg, és akitől először én kaptam lapokat az utazásairól.

Tulajdonképpen életem legviccesebb és legjobb sztorijai mind abból születtek, hogy nyitok mások felé, hogy nem érzem gáznak csak úgy random ráírni valakire, leszólítani valakit egy sorban, vagy rákérdezni a törzsvendégemre, min ügyködik.

Azt tanácsolom, merjetek nyitni ti is, hiszen sokan vagyunk, akik szívesen fogadjuk ezt. Elképesztő történetek születhetnek abból, hogy odalépsz valakihez és akár csak annyit kérdezel, hogy van. Sőt, életedet meghatározó embereket ismerhetsz meg, akiket a szívedbe zársz örökre. És ezért megéri venni a bátorságot, odalépni és azt mondani: “Szia! Szimpatikus vagy.”

(Visited 1 times, 1 visits today)
Ha tetszett, oszd meg!

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram