Lelkifröccs

Az újévi fogadalmad idén ez legyen

Pár héttel ezelőtt ünnepeltük a Karácsonyt, azaz a szeretet ünnepét. Körbeálltuk a fát, csillagszórót gyújtottunk, nevettünk, ajándékokat bontottunk, ettünk, szerettünk. Szerettünk, kifelé.  De vajon gondoltunk saját magunkra is? És most nem arról beszélek, hogy mivel lepted meg magadat Karácsony apropóján. Hanem, hogy mikor érezted utoljára azt saját magad iránt, hogy szereted ezt az embert, aki te vagy?

Sokszor adunk, az év többi részében is. Szinte folyton adunk, és talán sokszor kapunk is. Bíztatjuk barátainkat, szeretteinket, lelket öntünk beléjük, tanácsokat osztogatunk, motiválunk. Aztán reggel felébredünk, a tükör elé állunk és elfintorodunk.

 „Megint nem aludtál eleget, totál karikásak a szemeid! Elaludtad a hajadat, de amúgy is annyira hülyén áll mindig, szóval mindegy. Jesszusom hogy nézel ki, többet kéne edzeni és kevesebbet enni, mert soha nem fog rád nézni senki! Nem szeretlek, mért nem vagy ilyen meg olyan?”

Röpködnek a gondolataink tükörképünk felé. Ki más felé röpködnének, hiszen a barátainknak sosem mondunk ilyet. A szüleinknek sem, a testvéreinknek sem. Ezeket a csöppet sem felemelő szavakat kizárólag magunknak tartogatjuk. Belegondoltál már abba, hogy egyedül saját magadat nem fogadod el olyannak, amilyen? Hogy az egész világon saját magaddal vagy a legszigorúbb? Biztos, hogy enniyre borzasztó bánásmódot érdemelsz magadtól?

Minden viszonylagos

Amikor ezeket mondogatod magadban, például, hogy nem vagy elég szép, akkor vajon mi, vagy ki a mérce? Mihez képest nem vagy ilyen meg olyan? Egy általad, vagy mások által elképzelt, random ideálhoz képest. Csakhogy ez az elképzelt ideál mindenki fejében más. Ahogyan minden ember más.

Kíméld meg magad! Sokkal nagyobb élvezet boldognak lenni. Hiszen ha te nem szereted magadat, hogyan is várhatnád, hogy mások szeressenek? Megpróbálják majd, de te nem fogsz hinni nekik, mert meg vagy győződve róla, hogy te rosszabb vagy mindenkinél, így aztán szépen eltolod őket magadtól. Vagy alapból meg se közelítenek, mert árad belőled ez a negatív energia.

Végül egyedül maradsz, amivel majd magadat igazolod, hogy te megmondtad előre, hogy ilyen meg olyan szörnyű vagy, tessék nem is szeret senki. Az a helyzet, hogy ezt te csinálod. Igazából nem vagy olyan szörnyű, csak valamiért elhitetted ezt magaddal.

Sokkal könnyebb lesz!

Annyi minden jobb lesz az életedben, ha magadat szereted. Például többet nem fogod engedni másoknak, hogy bántsanak. Többet nem foglalkozol azokkal, akik nem bánnak jól veled. Nem stresszelsz majd mások rád kivetített haragján, mert most már tudod, hogy értékes vagy, és nem veled van bajuk, talán inkább magukkal.

Mert innentől kezdve nemet mondasz és elsétálsz, ha valaki játszik veled, hiszen fontosabb lesz neked, hogy ne sérülj, ne alázkodj meg, mert te többet érdemelsz. A barátnődnek/barátodnak is mindig ezt mondod, ha valaki megbántja, igaz? Legyél hát saját magad legjobb barátja és tudd, hogy értékes vagy, tudd, hogy csak jót érdemelsz, nem fájdalmat, nem szenvedést!

Igen, párkapcsolatokra is gondolok. Ne fuss többet olyan után, akit nem érdekelsz! Tiszteld ennél jobban magadat! Miért érdekelne téged bárki is, aki nem akar téged annyira, amennyire te őt? Ennek egyáltalán semmi értelme sincsen. Ne akarj másokat megváltoztatni, ezt nem lehet erőszakkal elérni! Koncentrálj inkább azokra, akik tényleg törődnek veled, hiszen az ‘igazi’ csak az lehet neked, akinek te is az vagy.

Persze, könnyű azt úgy mondani! Igen, a viszonzatlan érzelem fáj. De ahogy minden ember más, és neked is csak úgy hirtelen jön az érzés valakivel kapcsolatban, úgy ez a joga mindenki másnak is meg van. Nem lesz mindenki szerelmes beléd, akibe te szerelmes vagy. Hiszen te sem leszel mindenkibe szerelmes, akik beléd szerelmesek.

A szerelem egy irányíthatatlan csoda, ami egyszer csak jön valakinél, míg másoknál nem. Ezt nem tudja befolyásolni senki, így nem is lehet mérce. Ugye sosem gondoltad senkiről, hogy kevesebb, vagy rosszabb, értéktelenebb attól, hogy te nem tudtad viszonozni a szerelmét? Akkor magadról miért gondolod azt, hogy nem vagy elég jó, mert xy nem szeret viszont? Hogy ne lennél elképesztő te is! Megint csak magaddal vagy túl szigorú.

 Emlékszel? Legyél önmagad legjobb barátja! Szomorkodj picit, de aztán állj fel és menj tovább, szeresd tovább magad, mert te legalább mindig ott vagy magadnak! Ez nem azt jelenti, hogy egy bezárkózott remeteként élj mától! De tudj boldog lenni egyedül is, élvezni saját magad társaságát!

Egyszer olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy körülbelül 60 éves korunkra leszünk leginkább harmóniában magunkkal. Ledöbbentem, és szeretném, ha ez változna.

Mert te legalább olyan jó társaság vagy, mint mások! Te legalább olyan értékes vagy, mint mások. Te legalább olyan szép vagy, mint mások. Legalább annyira szerethető és tökéletes. Egész vagy, pont elég.

Mostantól, mikor reggel a tükörbe nézel, ezeket mond magadnak! Csak tegyél egy próbát, és érezz át minden mondatot, minden pozitív gondolatot!

És ha még nem találtad ki mik legyenek az ez évi fogadalmaid, legyen csak ez az egy: Szeretem magamat!

(Visited 1 times, 1 visits today)
Ha tetszett, oszd meg!

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram