Kulturmoraj

Friss hangok a budapesti éjszakában – interjú a Valahanta zenekarral

A Valahanta nevű zenekar egy ideje nem hallatott magáról, de szerencsére beérett eddigi munkájuk gyümölcse: nemrég debütált új videóklipjük a Szürreálisan kúl c. számukhoz, május 10-én pedig nagy visszatérő koncertjüket hallhatjuk az S8 Underground Clubban!
Nekem nagyon tetszik az irány, amit képviselnek, így bátorkodtam készíteni egy interjút velük, hogy ti is megismerjétek őket!

A Valahanta név egy szójáték, a valaha és a hanta szavakból, aminek hangzása tükrözi a zenekart és a zenéjüket. Én, aki magyar alternatív zenén szocializálódtam, tudom, hogy hetente jelennek meg ebben a stílusban zenekarok és nagyon nem egyszerű kitűnni ebből a tömegből. A Valahanta viszont számomra a dalszövegeikben olyan értékeket képvisel, ami miatt számomra sikerült a megszokottnál többet nyújtaniuk. Nem hiába, az interjú alatt, Szilárd többször is említette, hogy számára a magyar nyelv a legjobb hangszer a világon!
A Valahanta zenekart Schuszbauer Szilárd, Szomráky Julcsi és Gerő Iván képviseli.

Szilárd énekes, gitáros, már általános iskolás éveiben napi egy énekóra szerepelt az órarendjében, 11 évesen kezdet gitározni, első gimis poén zenekara miatt kirúgták, a tanárokról írt szövegei miatt. Az egyetemi évek alatt, a Valahantát megelőző zenekarával eleinte brit-pop feldolgozásokat (pl. Oasist), majd később saját számokat játszottak. A The Doors és a Nirvana a mai napig inspirálja, ezen felül, főleg dalszövegeket tekintve pedig a magyar altert nagyon nagyra értékeli.

Julcsi a zenekar dobosa, Nagymaroson nőtt fel, még beszélni se tudott, mikor édesapja Mozartot és Beethovent vezényelt neki és bátyjának jókedvében. Ekkor lépett életébe a zene, majd általános iskolában zongorázni kezdett, aztán hatodik osztályban – ahogy ő fogalmazott -„megvilágosodtam és áttértem az ütős tanszakra”. Akkoriban a Metallica, azon belül is a Relaod című album volt rá akkora hatással, hogy dobolni kezdett. De ezt az irányt idővel felváltotta a jazz szeretete.

Iván basszusgitáros, gimnáziumban kezdett el zenélni, énekelni, gitározni. A zenélés útján az az élmény indította el, hogy kamasz fejjel felfedezte a 60-70-es évek zenéjét, ezen lázadó világát, ami szerinte nagyon sok embernek, többek között neki is elementáris élmény volt. Meg persze akkoriban nagyon menőnek számított, ha van egy zenekarod. (nevet) Az elején inkább improvizálásból és különféle érdekes kísérletezősből álltak a játékai, sosem volt képzett zenész, de lenyűgözte a zenélés élménye. Ivánra ezek a stílusok és zenekarok voltak a legnagyobb hatással: blues, hard rock, pszichedelikus zenék, magyar alter, világzene, The Doors, The Cure, Led Zeppelin, Dead Can Dance.

valahanta

Mi volt a legemlékezetesebb közös élményetek?

SZ: Az első közös próbák nagyon emlékezetesek nekem, semmi elképzelésünk, vagy célunk nem volt vele, csak jól akartuk magunkat érezni. Tök érdekes, hogy soha nem játszottuk más zenekarok számait. Nagyon inspirált, hogy teljesen mást játszottak a többiek, mint amit én gondoltam volna… Sokkal jobbat, ezért nagyon bejött, ami összeállt belőle.

J: Az első zenei találkozás Szilárddal. Egy cégnél dolgoztunk, de évekig nem beszéltünk. Egyszer brahiból mondtam neki, hogyha ő tényleg gitározik és vannak számai, akkor ma este szívesen lekísérem a haverom próbatermében.

I: Nosztalgikusan gondolok vissza a zenekar első próbáira, ahol egy olyan zenekari harmóniát éreztem, amiben több éves zenei kihagyás után sem okozott nehézséget a zenélés és improvizáció. Egyszerűen egy hullámhosszon voltunk.
Illetve az első koncertünk a Gólyában szintén nagy élmény volt, mert olyan izgalom volt bennünk, mint amit az ember gyerekkorában szokott érezni. Szerencsére jól sikerült!

Mi van a színfalak mögött, hogy néz ki egy próba, egy szám megírása? Ki mit tesz hozzá? Mennyire tükröződtök a dalaitokban?

Sz: A számok szövegét én írom. Van, hogy akusztikus gitárral találok egy jó dallamot otthon, de olyan is van, hogy közös jammelésből születik valami jó alap, ami megihlet, és akkor arra írok szöveget. Aztán amikor szövegileg meg dallamilag kereknek érzem a dolgot, akkor leviszem próbára a számot és közösen elkezdjük játszogatni, és így alakulnak tovább a dolgok. Nálunk mindenki önmegvalósít, azt csinál, amit csak szeretne, vagy amit tud. Bedobáljuk az ötleteket, kipróbálunk dolgokat, és ami mindenkinek tetszett, azokat a részeket megtartjuk. Érdekesség, hogy sokszor bakikból születnek tök jó zenei ötletek!

Van már legviccesebb koncert-sztoritok?

Sz: Az egyik kis klubban így utólag vicces volt egy hangosító csávó. Egy barát zenekarral léptünk fel. Felpakoltuk a színpadra a hangszereket, aztán másfél órán keresztül (nem viccelek…) nem történt semmi, csak matatott a színpadon a kábelek között. Egy hangot nem játszottunk még, amikor a koncertnek kellett volna kezdődni. Ekkor mondta, hogy akkor most ő hazamegy a szemüvegéért (nevet). Aztán szerencsére visszajött és tényleg segített neki, megtartottuk a koncerteket.

I: Sztori most nem jut eszembe, viszont szerintem az a legviccesebb nálunk, hogy nem tudjuk a számok címét és mindegyikhez használunk egy beazonosítási nevet, szóval a számoknak van egy official címe, illetve van egy beceneve, ahogy hívjuk. Például az Éjszakai valóban Julcsi egy tök király dobtémát csinál, amire mi azt hittük Szilárddal, hogy nehéz, de Julcsi szerint neki ez csak amolyan ujjgyakorlat. Hármunk között így ezt a számot csak Ujjgyakorlatosnak hívjuk.

Mi inspirálta a Szürreálisan kúl-t és a videoklip arculatát?

SZ: A számmal olyasfajta érzést/élményt próbáltam megfogni, hogy milyen jó érzés olyan emberrel találkozni, akivel igazán egy hullámhosszon vagy… miközben a nagy többség, aki körülvesz, az nem ilyen. A videoklip arculata Gál Bettina barátunk munkája és ötlete volt. Ő így képzelte el az egymásra találást szürreális képekkel és környezetben. Nekünk meg nagyon bejött!

Mik a Valahanta jövőbeli tervei, milyen álmokat dédelgettek?

Az elmúlt évek örömzenéléséből majdnem két albumra való számunk született, de nem rögzítettük ezeket normális minőségben, mert egyszerűen csak a magunk örömére csináltuk az egészet.
Hosszabb szünet után indul újra a zenekarunk, és most már tervünk, hogy felvegyük a számainkat és kiadjuk az első albumunkat. Néhány felvételünk már van a fiókban, ezek mostantól szépen kerülgetnek fel a Youtube csatornánkra, úgyhogy most már érdemes követni minket ott!

Emellett szeretnénk minél többet élőben zenélni, és mindeközben jól érezni magunkat! Koncertjeinkről az Instagram és Facebook oldalunkon értesülhettek. A következő koncertünk az S8-ban lesz május 10-én, gyertek!

Ha egy számot kéne választanotok, ami a legmeghatározóbb volt az életetekben, melyik lenne az?

SZ: Nekem nagyon meghatározó volt a korai Quimby és Hiperkarma. Szerintem ez a szám zseniális (persze korai élő verzióban):

J: Számomra tényleg a jazz, ami a legmeghatározóbb:

I: Ha tényleg csak egy számot választhatnék, akkor ez lenne:

https://www.youtube.com/watch?v=JSUIQgEVDM4

Ezúton is nagy köszönet a srácoknak az interjúért, szuper élmény volt! 🙂

(Visited 49 times, 1 visits today)

No Comments

    Leave a Reply

    Facebook
    Instagram